2. nap

Déva 2. nap ( Hamvay-Kovács Szandra – Horváth Cintia)

 

Reggel 8-kor reggeli várt minket az iskola ebédlőjében. Sonka, sajt, friss kávé, és meleg tea fogadott minket.  Ezután előadásokat tartottak nekünk az itteni diákok az iskolájukról, Hunyad megyéről, és a fontosabb tudnivalókról. Hunyad megye Románia nyugati részén helyezkedik el. Székhelye Déva. A domborzat nagy részét hegyek teszik ki. A lakosság 92%-a román, 5%-a magyar, 2%-a cigány és 1%-a német.

Miután befejezték a beszámolókat, körbejártunk az iskolában. Az óvodai csoprtokat mutatták meg nekünk először, ami nagy sikert aratott, mivel újra átélhettük gyerekkorunk emlékeit. Sokunk kedvet kapott a mókázáshoz a sok játék között: plüssmacikat ölelgettünk, gitároztunk, táblára rajzoltunk. Ezt követően az alsó tagozatosok termeit láttuk, majd a jól felszerelt, szépen berendezett felsősök osztálytermeiben jártunk. A kémia termet nagyon megirigyeltük, mert minden padon található volt kémcső, és minden olyan dolog, ami arra utalt, hogy ők kísérletezéssel tanulnak, és töltik el óráikat. Minden terem ajtajára ki volt ragasztva, hogy milyen terem, melyik osztályé és hogy ki az osztályfelelős. Mindezek után pedig a könyvtárban kötöttünk ki, ahol helyi recepteket gyűjtöttünk, amiket majd egy szakácskönyvben fogunk leírni.  Ezzel párhuzamosan a csoport másik fele, az ebédnél felszolgált ételek előkészítésében segített. Szakácsaink segítettek a húsgombócok és a töltött káposzta elkészítésében. A tölteléket ízesítették és betöltötték a káposztába.

         Később a dévai Grapho Tipex nyomdát látogattuk meg. Itt lehetőségünk volt arra, hogy megnézzük, hogyan is készítik el az újságokat, amiket mi mindennap a kezünkben tarthatunk. Végül ajándékként kaptunk rengeteg szakácsmagazint, és rejtvényeket is, aminek sok diák nagyon örült.

Az érdekes programok után finom ebéddel vártak minket. A helyi húsgombóc leves és a töltött káposzta mindenkinek ízlett, viszont érdekes volt számunkra, hogy nem a hazai ízek szerint készítették, se paprika, se tejföl..

Ebéd után ellátogattunk Csernakeresztúrra a Nisztor panzióba, ahol bemutatták nekünk a falusi turizmust. A település Hunyad megye legnépesebb magyarlakta helysége. A helyiek falusi vendéglátást kínálnak magyar családoknál, kényelmes és igényesen berendezett 2-3 ágyas szobákban. Itt vásárolhattunk házi készitésű áfonya vagy csipkebogyó lekvárt, illetve alma és szilvapálinkát meg áfonya likőrt. A tájházban elmesélte az egyik dévai tanár száz évre visszamenőleg a székelyek, illetve a bukovini székelyek történetét. Csernakeresztúron jelenleg egy 96 éves bukovini székely bácsi él. A tájház után vendégül láttak minket, kaptunk fánkot, áfonya szörpöt és a tanári asztalnál található volt áfonya likőr, amit mi tanulók szívesen megkóstoltunk volna. Falatozás közben megtanitottak nekünk egy szép éneket. Majd az idő elteltével sor került egy csoportos fényképezkedésre, amin mindenki húzza a fülét. Ezeknek a fülhúzós képeknek története van. Ahogy körbejártuk a házat, láttunk sok csoportos képet, és megkérdeztük, hogy miért van ez. A válasz az volt, hogy a jó szállás híre jobban terjedjen. Ilyen képet máshol nem készítenek, ez teljesen egyedi.

Délután meglátogattuk a vajdahunyadi várat, ami nagyon szép volt. A vár felújított formában tekinthető meg, mert nagy része leégett, ezért fel kellett újítani. Bebarangoltuk a vár északkeleti szárnyát is, utána pedig lesétáltunk a várkúthoz, amibe a legenda szerint két török férfi volt bezárva, akiknek ki kellett ásni a kutat úgy, hogy legyen benne víz. Ezt 15 éven keresztül ásták,30 métermélyre jutottak. Sokan pénzt dobtunk bele, mert azt mondták, hogy teljesül egy kívánságunk. Megnéztük a lovagtermet is, ahol régi fegyverekkel és lovagi öltözékkel ismerkedhettünk meg. Voltunk a kisasszony szobában, a Kapisztrán toronyban. Ennek a szobának a kilátása a Nebojsza torony felvonóhídjára és gyilokjárója felé néz. Mindezt az itteni diákok mutatták be nekünk. A várnál lehetőség adódott arra, hogy ajándéktárgyakat vásárolhassunk. A vár éles ellentétben áll környezetével. Amilyen csalogató szép a kinézete, olyan taszító a környezete, főleg a várral szemben lévő régi vasgyár és a teledobált patak palackokkal.

A vár megtekintése után két templom következett, egy református és egy katolikus. Hat óra is elmúlt már, amikor visszasétáltunk a buszhoz, és elindultunk vacsorázni a szállásra.

 A vacsora borsófőzelék volt kolbásszal. Ezzel kapcsolatban a vélemények nagyon megoszlottak, volt, akinek ízlett, volt, akinek nem igazán tetszett.

Vacsora után szabad programunk volt. Mivel szombat este volt, az itteni diákok elvittek minket egy szórakozóhelyre, ahol mindenki jól érezte magát. Ez a program lehetőséget adott arra, hogy levezessük az elmúlt két nap fáradalmait. A hangulat remek volt, mindenki táncolt, énekelt, volt, aki focimeccset nézett, és jobban összeismerkedhettünk a dévai tanulókkal. Éjfélkor tanáraink határozott javaslatára visszaindultunk a szállásra, és nagyon megörültünk, amikor belefekhettünk ágyainkba. Boldogan vártuk, mi lesz a következő napi program.

Határtalanul