Dévai utazásunk 3. napja ( Móra Vanda)

 

         A késői elalvás után egy kicsit nehézkes volt az ébredés reggel 7 órakor. Ugyanakkor tudtuk, hogy ez a nap is izgalmakkal teli lesz. Erre a napra osztottuk be Déva várának megtekintését, és a hegy megmászását. 8 órára mindenki éhesen sietett reggelizni. A reggeli sonkás-sajtos kenyér volt, ami úgy tűnt, mindenkinek ízlett.:) A szendvics mellé kapott teát is mindenki imádta. Reggeli után felmentünk a nagyterembe, és elkezdtük kidolgozni mi is történt velünk, mit láttunk, milyen élményekben részesültünk az addigi 2 napban. A munkát közös erővel, egymástól kérdezve, az itteni diákok segítségét is kérve tanáraink támogatása mellett láttuk el.

         Munkánkat félbe hagyva lementünk ebédelni. Az ebéd csirke volt burgonyapürével, és uborkával. Mindannyian éhesen faltuk be a finom ételt.

         A sötét felhők és az időjárás rossz kilátásai ellenére is elindultunk, hogy felsétáljunk a hegyre, és megnézzük Déva várát. Az utat voltak, akik siklóval tették meg, kicsit kevesebb izgalmat átélve. Lehet, hogy mások számára sem lett volna olyan rossz ez az ötlet? A kis csapatunk félúton két kis csapattá vált, és az egyikőjük eltévedt. Az első csoport alig 5-6 perccel azok után felértek, akik a felvonót használták. A második csoport azonban 20-30 perc múlva már-már négykézláb, bottal mászva, lihegve, izzadtan ért fel a várhoz. A kellemetlenségek ellenére, gyönyörű kilátás tárult elénk. Ahogy lenéztünk a hegyről, Dévát láttuk. Ebből a magasságból is nagyon szép város, nem okozott nekünk csalódást. A szegedi diákok első kérdése az volt, hogy „Hol van az iskola?”. Nem volt nehéz megtalálnunk, a zöld tető és a narancsszínű falak alapján. Nagyjából azt is be tudtuk tájolni, hogy körülbelül merre lesz az a bizonyos *****-os panzió, amire már kíváncsian vártunk. A vár körül lépcsők voltak, ahová felsétálva egyre gyönyörűbb és gyönyörűbb kilátás tárult elénk. A horizonton gyönyörű havas tetejű hegyek. Mindannyian sajnáltuk, hogy otthon ilyenben nem lehet részünk, ugyanakkor örültünk neki, hogy itt vagyunk, és hogy láthattuk. 50 baniért meg lehetett nézni közelebbről is a hegyeket egy távcsővel, de nagyon sajnáltunk, hogy csak 30 másodpercet kapunk érte. A távolban megpillantottuk még a kenyér alakú hegyet is, amely teljes mértékben uralja a környék látképét. A hegyet alkotó anyagot már a rómaiak bányászták, mára viszont felhagytak kitermelésével. Az idők folyamán az egykori hegy 40%-át elpusztították. A homoki vipera előfordulása miatt természetvédelmi területté nyilvánították.

         Egy előadást hallgattunk meg Kőműves Kelemen történetéről Rózsa előadásában. A történet arról szólt, hogy 12 kőműves dolgozott Déva várán, de ahogy megépítették, egyből le is omlott. Reggel megépítették, estére leomlott, este felépítették, reggelre összedőlt. Nem tudtak mit tenni, így kitalálták, hogy amelyikük felesége először felmegy a várhoz, elégetik s hamvait a mészbe keverik, majd felépítik a falat. Kőműves Kelemen megtudta, hogy az ő felesége útban van a várhoz. Átkozta magát, hogy belement ebbe a dologba. Kívánta, hogy a kocsi kerekei törjenek ki, a lovak lábai rogyjanak meg. Ezek azonban nem történtek meg, az asszonya felért, a 12 kőműves elmondta a feleségnek, mi lesz a végzete. Kőműves Kelemen bánatosan mondta: „Várjatok, várjatok 12 gyilkosok, amíg búcsút veszek, csak addig várjatok, hogy búcsút vehessek asszonybarátimtól”. Az asszony hazament, és végbúcsút vett barátaitól, kicsi fiától. Kelemenné visszament a várba, s a 12 kőműves a tűzbe vetette, a mészbe keverték hamvait, majd vele építették fel Déva várának falát. Kőműves Kelemen mikor hazaért, a kisfia édesanyját kereste, de nem találta. Az apja megmondta neki, hogy nem jön haza többé az anyja, hanem menjen el a várhoz, ott van az édesanyja a falba rakva. A kisfiú sírva szólongatta édesanyját a várfalnál, válasz azonban nem jött, meghasadt a szíve, majd a föld is alatta, és Kelemenné kicsi fia belehullott.

         A történet meghallgatása után egy kicsit még nézelődtünk, fotót készítettünk. Habár egy kicsit elkapott minket az eső egy pár percre, volt időnk közös képet csinálni a magas lépcsőn. Egy kis pihenés és beszélgetés után elindultunk vissza a szállásunkra.

         Hazatérve egy játékos vetélkedőn vettünk részt. Öt csoportra osztottak minket, és egy óriási társasjáték szereplőivé váltunk. A nyertes csapat jutalma finom fagylalt volt.

         Miután véget ért a játékos vetélkedő, mindenkinek volt egy kis szabadideje, majd indultunk is vacsorázni Déva 5 csillagos panziójába. Úton odafelé rengeteg gyönyörű házat láttunk. Némelyik már-már egy kastéllyal vetekedett. Mikor megérkeztünk, ámulva néztük a gyönyörű panziót, ahová jöttünk. Először bementünk és körbenéztünk, belül is pont olyan szép volt, mint kívülről. Ötös csoportokra osztódva felmentünk az emeletre, és megnéztük a panzió egy szobáját. Minden szobának van egy egyedi stílusa, mi például a mákszobát néztük meg. A falakon pipacsok és mákvirágok voltak, a kilátás gyönyörű volt a medencére és a lovardára. Miután ezzel is megvoltunk, megnéztük a lovakat, illetve egy ottani fiú bemutatott nekünk egy kis előadást a lovával. A lovak egytől egyig csodaszépek voltak és ápoltak. Kimentünk, kivezette a lovát. Először ügetett, majd vágtázott. Mindannyian félve néztük, ahogy a fiú a ló hátára áll, miközben az sétált. Ezután egy kisebb harc következett a ló és gazdája között. A fiú le akarta fektetni a lovat, de az nagyon makacs volt és két lábra állt. Végül azonban hosszú harc árán sikerrel járt, és a ló lefeküdt.

         A bemutató után megvacsoráztunk. Mindenkit egy doboz sörrel vártak. A mics amit ettünk, nagyon ízlett mindegyikünknek. Ezután egy tábortűzhöz sétáltunk el, amit meglátva mindannyian nagyon meglepődtünk. A mi elképzeléseinkben egy kis láng élt körülvéve padokkal, amiken mi ülünk. Ez azonban egy hatalmas, 2-3 méterre csapó lángokkal égő tábortűz volt. Körbeálltuk a lángokat, énekeltünk, nagyon jól éreztük magunkat. Ezután visszajöttünk a szállásra, és ezen estén is mindenki fáradtan, de elégedetten feküdt be az ágyába. Reméljük, hogy még lesz hasonló izgalmakkal teli, csodás napban részünk, köszönjük ezt nektek.