Dévai utazásunk negyedik, egyben utolsó napja (2012. április 23.)

Ezen a reggelen nagy izgalommal ugrottunk ki az ágyunkból, annak örömére, hogy hazautazásunk reggele volt. Ugyanakkor egy kicsit lehangoltak is voltunk, mert szoros kapcsolat jött létre a dévai és a szegedi diákok között.

E napon még véglegesítenünk kellett ottani munkánkat, illetve készülnünk a bemutatónkra melyet az iskola diákjainak, tanárainak tartottunk az ott eltöltött szép napjainkról. Beültünk a könyvtárba, laptopot ragadtunk és leírtuk, miket is láttunk/tettünk első nap. Elmeséltük például, hogy meglátogattuk a Wine Princess borászatot, és milyen vicces volt, hogy az idegenvezetőnket folyamatosan hívogatta Géza. Elmeséltük még hogy jó érzés volt meglátni az ismerős arcokat, akik városunkban, Szegeden már meglátogattak minket. Azt is leírtuk, hogy nagyon jó érzés volt átadni az adományt a Böjte Csaba által alapított Szent Ferenc Alapítványnak, ahol sajnos kevés gyermekkel találkozhattunk. Ezen az estén meg is kezdődtek már munkálataink, amit hazaérkezésünk után is még lelkesen folytatunk.

Külön meséltünk a Téglás Gábor Iskola tanulóinak és tanárainak a 2. napunkról is, ami szintén nagyon jól telt. Reggeli után átnéztük az első nap készített fotókat, illetve leírtuk, mi történt velünk az első napon. Ezután Csernakeresztúrra látogattunk, ahol habár egy kicsit szemerkélt az eső, olyan életkörülményeket figyelhettünk meg, mint még soha. A falusi turizmusról tudhattunk meg többet, melyet nagyon érdekesnek, és hasznosnak láttunk. Kaptunk finom fánkot és áfonyaszörpöt, így elhúzódtunk egy kicsit az eső elől. Ezt követte a bizonyos fülhúzós fotó.

Végül meséltünk a harmadik napunkról is, amelyik a legjobb napunk volt az utazás során. Ezen a napon ugyanis Déva várának meglátogatása és egy kis munka után részt vettünk a játékos vetélkedőn, amiről a naplónk 3. napjában mesélünk bővebben. A tábortűznek is nagy sikere volt, a nagy többség egy-egy sörrel a kezében odaállt a tűzhöz a hűvös esti időben, és arra gondolt, nem akar innen elmenni. Sajnos, mint minden másnak, ennek a napnak is egyszer vége kellett, hogy legyen, így visszamentünk a szállásunkra.

A dévai diákok figyelemmel kísérték műsorunkat, melyben elmeséltük az utazásunk legnagyobb élményeit. Rettentően izgultunk, aminek oka a mikrofon volt, amitől mindannyian féltünk.:) Az előadásunkban szó volt még a szegedi diákok személyes élményeiről, kinek mi tetszett a legjobban. Szakácstanulóinknak például az tetszett, hogy megtanulták, hogyan kell káposztát dugni. Volt, aki azonban a borvidék látványát élvezte, volt, aki a városnézést, de olyan is volt, aki az ottani diákokkal eltöltött bulit szívlelte a legjobban.

Az előadás után megköszöntük egy-egy kisebb meglepetéssel az Igazgató Úrnak és a Tanároknak, hogy fogadtak minket, és hogy rengeteget segítettek nekünk.

A műsorunk után felmentünk szobáinkba, és aki még nem tette meg eddig, összepakolta bőröndjét, majd elfogyasztottuk utolsó ebédünket az iskolában. Miután megettük, betettük a táskáinkat a buszba, és kiültünk az udvarra a dévai diákokkal még egy nagyot beszélgetni a közös élményekről, vicces történetekről.

Induláskor nagyon nehéz volt a búcsú, ugyanis nagyon összenőttünk a kinti barátainkkal, és voltak, akik komolyabb kapcsolatot is kialakítottak. Épp ezért az elköszönés nagy ölelésekben, puszikban és könnyekben gazdag volt.

A hazaút történetekkel telt el, nevettünk a történteken, rengeteg élményben volt részünk, amiből reméljük, hogy lesz még sok Déván. Útközben megálltunk Aradon a Cora áruháznál, ahol az útravaló szendvicseket ették az éhes szegedi diákok, amelyeket a dévaiaktól kaptunk. :) Volt azonban, aki bement az áruházba venni 1-2 üveg vizet, gumicukrot, chipset, vagy akármilyen rágcsálnivalót a buszra. A Corában fizetéskor nagyon örültünk, mikor a pénztáros magyarul szólt oda hozzánk, mikor meghallotta, hogy ezt a nyelvet beszéljük. Jó volt, mert épp azt vitattuk, hogyan is kellene elmagyarázni, hogy hogyan szeretnénk fizetni.

Ezután már csak Szegedet vettük irányba. Mivel nagyon jó kapcsolatokat teremtettünk a kinti diákokkal, nagyon reméljük, hogy még találkozni fogunk velük. 2012 augusztusára már szervezzük is a kiutat, ami reméljük, hogy össze fog jönni, és azt is, hogy egyszer eljön az ideje, hogy ők jönnek el hozzánk újra, kötelezettségek nélkül.

 

Lejegyezte: Móra Vanda